A reggelek a legnehezebbek. Nem tudom máshogy megfogalmazni, egyszerűen "fájsz". Mert nem ez vagy az a tagod fáj, hanem egy nagy fájdalom az egész tested. Nem aludtál jól, sosem alszol jól, mert időről időre felébreszt a fájdalom, ami akkor is ott rágja a testedet alattomosan, ha éppen nem élesen hasít a válladba, derekadba egy-egy öntudatlan mozdulat miatt.
Legalább egy órával korábban kell ébredned ahhoz, hogy talán időben el tudj majd indulni. Jelzett a telefonod, kelned kell. Ehelyett fekszel mint egy darab fa, Félsz megmozdulni, mert már pontosan tudod, mi vár rád. Mozdítanád a karodat, és belehasít a fájdalom a válladba, fordulnál az oldaladra, de összerándulsz a kíntól.
"Mozdulj váll, mozdulj, kéz, mozdulj meg nagylábujj!"
